Gyorsan hullanak az aranycsillámok a McDonald's híres boltívéről
Igaz, hogy a McDonald’s nagylelkű nyugdíjat kínált a hatvan havi extra fizetéssel a korán távozóknak. De még így is szinte sokkolta a céget az őt elhagyni kívánók magas száma.
Egy negyvenes éveiben járó igazgató ezt mondta:
– Nincs semmi különös kötődésem a McDonald’s-hoz. Azért kértem a korai nyugdíjazást, mert azt hiszem, jobban járok, ha a végkielégítésemből saját üzletet nyitok.
Az igazgató szavai jól mutatják, hogy sok önként jelentkezőnek nehezére esett megemészteni azokat a marketing stratégiákat, amiket a fejesek nyomtak le erőszakkal a torkukon. „-Ezek a stratégiák egyszerűen érthetetlenek voltak a számunkra” – mondja az előbb idézett igazgató.
A japán McDonald’s háborút vesztett. Hiába ment a cég a Jasdaq-ra 2001-ben, a kergemarha kór miatt óriási visszaesés következett be a forgalomban. 2002-ben a burgerek árát 80-ról 59 jenre csökkentették, de ez a stratégia visszaütött. Nemhogy az eladások nem emelkedtek, a cégnek ráadásul el kellett szenvednie a 29 éves fennállása óta első veszteséges negyedévet.
Hogy még rosszabb legyen, idén márciusban Fujita elnök hirtelen lemondott. A júniusi pénzügyi jelentések ötszázmillió jenes veszteséget mutattak, és szeptemberre 24 hónapos folyamatos veszteséget ígértek, megdöntve a tavalyi negatív rekordot.
– Nem annyira a deflációról, kergemarha kórról vagy más külső faktorokról van szó, sokkal inkább a fogyasztók bizalmának elvesztéséről és az alkalmazottak alacsony moráljáról – írta egy elemző. Az 59 jenes hamburger árusításának megszüntetése és az amúgy is fel-le ugráló árak hatására az embereknek már fogalmuk sincs a McDonald’s árairól. Ugyanakkor bár az elnök óriási profitot osztott szét 1991-ben az alapítóknak, a vezetőségnek csak alacsony hányada részesülhetett belőle részvényopciókkal. Ez a tisztességtelenség érzetét keltette az egész cégben, és végül az egész struktúra gyengülését okozta.
Fujita elnök lemondása után az amerikaiak Pat Donahue-t küldték Japánba. Donahue radikális változásokat eszközölt, amelyek ellenállásba ütköztek. Az új vezér például olyan környezetet akart kialakítani az egységekben, ahová az anyák együtt jönnek tinédzser lányukkal ebédelni. Az ötlettel volt egy kis probléma: a negyvenes éveikben járó japán háziasszonyok nem szoktak hamburgert enni ebédre.
– Amikor erre rámutattunk az elnöknél, ő csak kiabálni kezdett velünk, hogy az egész azért van, mert nem volt kellően megreklámozva. Olyan menüket is árusítottunk, melyek 500 jennél többe kerültek, de ettől sem nőttek az eladásaink. Ő egyszerűen nem érti a japán étkezési szokásokat – mondja az egyik korai nyugdíjas.